Fotóalbum

Ha az idei nyaram röviden kellene jellemezni, azt mondanám: „megvalósult álom”. Bár oszintén megmondom, amikor jelentkeztem, remélni se mertem volna, hogy ennyire, minden szempontból pozitív élményekkel fogok hazatérni.
Rengeteg kérdés és kétely volt bennem, a munka, a nyelv, az emberek és a környezet tekintetében, de talán leginkább azért, mert féltem nem tudok megfelelni a kihívásoknak és elvárásoknak.
Ilyen érzésekkel, izgatottan és várakozással tele ültem fel a repülogépre május végén. Szerencsére az utam gördülékeny volt; onnantól kezdve, hogy megérkeztem minden ment magától.
Washington közelében, a Pentagontól nem messze (20 percre busszal), Arlingtonban laktam. Öt magyar lett a lakótársam, akiket az út kapcsán ismertem meg és úgy érzem jó kapcsolatot sikerült kialakítani egymással a mai napig.
Az apartmanunk közel volt a medencéhez, ami egy három lifeguardot igénylo nagyon igényes medence volt, színvonalas környékkel. Két 26 emeletes toronyház közt terült el, ami azt jelentette, hogy minden nap rengeteg látogató érkezett, emiatt még inkább fokozott odafigyelést igényelt részünkrol kötelességünk ellátása. A supervisorunk is nagyon korrekt volt, mindenben lehetett rá számítani. A napi teendokbe hamar belerázódtam és nagyon megszerettem az ottlétet.
Ezt leginkább az ott lakó kedves embereknek köszönhetem, akik nyitottan, kedvesen álltak hozzánk, így a nyelvet is bátrabban mertem használni, ami a szezon végére már egyáltalán nem jelentett gondot. Segítokészek voltak akár a környékkel akár a saját életvitelükkel kapcsolatban kérdeztem Oket. Ez volt azt hiszem a legnagyobb dolog, amit ettol az úttól kaphattam. Bepillantást nyertem számtalan kultúrába, olyan egzotikus országból érkezo emberekkel találkozhattam, akiket sosem fogok elfelejteni, mert annyira különleges személyiséggel rendelkeznek. Sokat kaptam és tanultam is tolük.
A másik számomra legklasszabb dolog az utazás volt. Évek óta tervezgettem, hogy kimegyek az Államokba, és annyit utazgatok amennyire csak lehetoségem van. Azt hiszem ez a célom is megvalósult, mivel jártam Ocean City-ben, New Yorkban a Century által szervezett kirándulásokon.
New York mesés volt, úgy éreztem magam, mintha a szemem előtt keltek volna életre a filmkben látott közkedvelt helyszínek.
Jártam a Wall Street-en, a Broadway-en, Times Square-n, a WTC emlékhelyen, a Hudson folyónál, a Central Parkban és ami a legelképesztobb volt, az az Empire State Building tetejérol elém táruló lélegzetelállító panoráma, ahonnan egész Manhattan jól látható volt világhíru felhokarcolóival.
Szabad hétfoimen Washingtont jártam be és a környék nagyobb városaiba is eljutottam, mint pl. Baltimore-ba. A munka leteltével egy ismeros családdal North Carolinába utaztam, ahol két hétig élveztem Hatteres Beach széles homokos partját, mélykék óceánját. Napközben kajakoztunk, kirándultunk esténként cápára vadásztunk. Életem legcsodásabb nyaralása volt ez.
Ami a munkát illeti nem volt megterhelo, olyan érzésem volt végig, mintha nyaralnék, mivel nagyon jó volt a hangulat. Anyagilag is megérte, nem kerestem rosszul, bár nekem másodállásom is volt egy arab étteremben, így többet tudtam hazahozni. Megemlítendo emellett a sok ajándék a családomnak és a sok ruha magamnak, ? ami szintén jelentos értéket képvisel.
De úgy érzem az, hogy világot láttam számomra minden kézzelfogható dolognál többet ér és ez volt a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattam...

Összességében azt mondhatom életem leghasznosabb és legizgalmasabb nyara volt ez, rengeteg tapasztalatra tettem szert, kipróbáltam magam egy olyan helyzetben, ahol az önállóság és talpraesettség alapfeltétel, nagyon hálás vagyok mindenkinek, akik segítettek ennek a nyárnak a megvalósulásában. További sok sikert kívánok az USAwork-nek és nagyon köszönöm, hogy elégedetten, örömmel és sok-sok élménnyel, - bár kicsit fájó szívvel -, térhettem haza. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki próbára akarja tenni kitartását, akaraterejét és elszántságát egy idegen környezetben. Soraim egy idézettel szeretném zárni:

„ Ne álmodd az életed, inkább éld az álmaid!”

Augusztin Adrienn, Gödöllő

(ha megnéznéd nagyban a képeket, akkor jobb egérgomb a kép felett->kép megtekintése, vagy VIEW IMAGE)

Az USA-ba érkezésem után az elso héten megtapasztalhattam a Century segítőkészségét. Nem beszéltem meg ugyanis sem az USAworkkel, sem a Century-val, hogy hova érkezem, és melyik területen fogok dolgozni. Ezért nemsokkal az érkezésem után felhívtam Amy Kroloffot útbaigazításért. Azonnal tudta ki vagyok és óhajomnak megfeleloen még aznap keresett egy New York városhoz közeli medencét.
Nagyon fontos információ: amikor Magyarországon az USAworkkel, illetve amikor az USA-ban a Century-val tárgyaltok mindig jelezzétek, New York államról, vagy New York városról beszéltek! Fontos a félreértések elkerülése végett.
Örömmel tapasztaltam, hogy tudnak rólam, várnak, számolnak velem – higgyétek el, hamár ott kinn vagytok ez nagyon sokat számít, megnyugtató érzés.
Részletes címet és telefonszámot kaptam, hogy odataláljak a munkahelyemre. A tömegközlekedés és az információszolgáltatás New Yorkban kiváló, probléma nélkül kiderítettem honnan és mikor megy vonat a településre, ahol az apartmanom volt. Mint Kelet-európai mondom, ilyen tiszta és megkímélt vonat nem nagyon akad felénk.
Miután megérkeztem (2 órás út) elszállásoltak, másnapra szabadnapot adtak. Az apartman berendezése kielégíto, felfújható ágyról a superviser gondoskodott, a ruhásszekrények – amerikai módra – beépítettek, tehát az alap. Ami az étkezést illeti a konyha jól felszerelt volt, természetesen a berendezés részét képezi egy nagyobb asztal székekkel – gyakran ettünk itt együtt lifeguardok, mint egy nagy család.
Az egynap szabad után megkeztem a munkát. Az elso nap egy alacsony látokagatottságú “nyugis“ medencénél keztem (kis “kacsaúsztató“) . Az én superviser-om szokása az, hogy a kezdoket ilyen helyre teszi egy-két napig. Miután kivitt a medencémhez részletesen elmagyarázta hogy tisztítom a medencét, pontosan mit is kell csinálnom, mit vár el tolem. Az elso nap minden simán ment, megállapíthattam, hogy némi odafigyeléssel és minimális igyekezettel egy átlagos nap (nincs semilyen sérülés, vészhelyzet) kényelmesen letudható.
Mivel a fonököm (superviser) elégedett volt, úgy döntött, már bocs a szóviccért, bedob a mély vízbe. A környék legnagyobb és legforgalmasabb medencéjéhez tett át, és a kollégáimmal ellentétben én minden nap ott dolgoztam. A többi lifeguard sokáig ( három hét) cserélkezett a medencéknél.
Ennek a helynek a sajátosságai közé tartozott, hogy a vendégek alaposmunkát vártak el. Örültek neki, ha a munkámat a “könyvszerint“ végeztem. Az elégedettségüket úgy mutatták ki, hogy összebarátkoztak velem. Ennek rengeteg elonye volt, nem utolsó sorban ismerték New York várost mint a tenyerüket ( a vendégek többsége vidéken nyaraló new yorki volt), elmondták, hol vannak a legjobb szórakozó helyek, mit érdemes megnézni a városban a szabadnapjaimon. Amerikát is az o szemszögükbol ismerhettem meg.
Ahhoz, hogy a már említett szabad napjaim élvezhetoek legyenek kellett egy adag szervezés a részemrol és némi együttmuködés a fonökömérol. Az ugyanis, hogy mikor és mennyi szabadnapja van a lifeguardnak nagy mértékben tőle függ. Az én esetem egyéni, mivel én minél több szabadnapot akartam, az általános a nyolc – tíz naponta egy. A hétvége nagyon ritkán szabadnap, ez a munka jellegébol adódik. A hétvégén van a medencéknél a legtöbb ember, hiszen szórakozni akkor járnak a legtöbben és a lifeguard a tulajdonképpen az emberek biztonságos és kényelmes szórakozásában aszisztál.
E mellett a superviseremnek meg volt a saját beosztása, “szabadnap-munkanap“ rendszere. És az én elképzeléseim ettol meroben eltértek. Végülis megtudtunk egyezni.

A szabadnapjaimat a városban (New York) töltöttem. Ami a szórakozást illeti New Yorkban a nyugat - európai nagyvárosokhoz képest olcsón hatalmasat lehet bulizni. A városban pezseg az élet, tényleg csak az izlésedtol, kedvedtol függ hogy mulatod el az idot, mert a lehetoségek száma végtelen!
És ha már szórakozás, éjjeli élet, megjegyezném a város közbiztonsága a 90-es évek vége óta remek. Soha nem éreztem, hogy ahol vagyok veszélyes környék, vagy hogy veszélyben lennék. Ha nem keresed direkt a bajt semmi gondod nem lehet.
Hogy mit érdemes megnézni, ha már New Yorkban vagy? A válasz egyszerű, és ezt komolyan mondom, mindent! Nincs még egy ilyen hely, még Amerikában sem!
A munka anyagi vonzatáról a következoket mondanám. Amerikában lifeguardként dolgozni kiváló befektetés. Még akkor is ha, annyi szabadnapot eroltettek ki a fonökbol, amennyit én (heti egy, de gyakori volt a ketto is) és olyan késon kezdtek mint én (július 12) szépen megkeresitek a kiutazásba fektetett pénz. Vagyis ingyen volt a király, több mint kéthónapos nyaralásotok.
Mindent összegezve nagyon elégedett vagyok a 2007-es nyarammal, jó befektetés volt és egy felnott ember élete ma a jó befektetésekrol szól.

Bartakovics Barnabás, Győr & SK
(ha megnéznéd nagyban a képeket, akkor jobb egérgomb a kép felett->kép megtekintése, vagy VIEW IMAGE)

Úgy döntöttem szavak helyett képekkel mutatom meg az élmények varázsát :)
(ha megnéznéd nagyban a képeket, akkor jobb egérgomb a kép felett->kép megtekintése, vagy VIEW IMAGE)

Sziasztok!
A nyarat Virginiában töltöttem, a Sterling nevű városkában egy nagyon szép medencénél, a környék kellemes volt és nagyon jók a tapasztalataim. Sok mindent láttam is, visszagondolva nagyon örülök, hogy volt egy ilyen alkalmam, és megismerhettem ennyi embert, meg megnézhettem ennyi helyet. Néha ugyan monotonná vált a dolog, de mindig átlendültem a nehezebb időszakokon. A medencémnél tulajdonképpen volt még egy úszó- és egy gyerekmedence. négyen szoktunk lenni életmentők.
Jártam DCben, NYban és Baltimoreban is. Nem túl sok, de mindegyik nagyon szuper volt. Volt lehetőségem fitnesz terembe is járni, ahol tv is volt. mindenkinek ajánlom, hogy kipróbálja magát egy ilyen helyen. Bár én már töltöttem korábban huzamosabb időt a tengerentúlon, mégis nagyon hasznos volt nyelvtanulás szempontjából is. (éljen a washington post sportorovata, hű társam unalmas reggeleken.)
S okat nem kerestem, mivel nem voltam hajlandó éjjel dolgozni, kb egálba jöttem ki, de vettem elég sok cuccot is, meg azért utaztam is.
in conclusion, it was good the way it was
hát így ennyi, sok sikert kívánok nektek a további működéshez

Springfieldben a Springfield Square Apartmentsnél dolgoztunk 3an. 11- 8ig voltunk nyitva minden nap, kivéve a hétfőt.
Elég öreg a medence, így nagyon algás, de senki nem panaszkodott, mi meg próbáltuk kisíkálni, de nem nagyon ment. A WC is elég koszos, már 40 éves a medence. Egyik oldalt autópálya, a másikon a vasút megy. Elég zajos. A napernyők ki vannak lyukadva, a szivattyúk zörögnek, csörögnek.:-))) Ha esett alig fértünk be a kis guard roomba, de jókat nevettünk és kártyáztunk.
Rengeteget olvastam, mert augusztusban alig volt forgalom.
Én szerettem. Sok a spanyol, de mindenki kedves volt.

Minden gördülékenyen ment, jól telt a nyaram.
Waldorfban laktam, magyar és orosz lifeguardokkal együtt. Egyedül dolgoztam Waldorftól kb. 40 mérföldre délre, Maryland államban. A pool, egy kisebb falu nagyságú település strandja. Főleg helyi családok látogatják, akik nagyon barátságosak és vendégszeretők.
Kintlétem során kellemetlen tapasztalataim nem nagyon voltak. A cég ottani képviselői, vezetői is segítőkészek voltak. Néha előfordult, hogy például a fizetésekkel kapcsolatban nem stimmelt valami vagy éppen nem működött az üzemanyag kártya, de utólag mindig kijavították a hibát, megtérítették a költségeket.
Szabadnapokon tudtam egy kicsit kirándulgatni is. Washington, Baltimore, Norfolk/Virginia Beach, New York, Philadelphia a nagyobb helyek ahova sikerült eljutnom. Sajnos szeptember elején haza kellett jönnöm, így jó pár úti célt ki kellett hogy hagyjak. Ennek ellenére hatalmas élmény volt, még egyszer köszönöm!

Hali!
Képet egyelőre nemtudok küldeni nektek, meg elég sok képet is kellene küldenem, mivel azon kívül, hogy voltak állandó medencéim, beugrós is voltam, aki a szabadnaposok helyett dolgozott, illetve ott ahol gond volt.
Fredericksurg-ben laktunk rengetegen, Makk Gáborral együtt, a környéken mi ketten voltunk csak magyarok, a többiek ha jól tudom főleg Woodbridge illetve DC környékén voltak.
Ennek ellenére hogy Fredericksburgban volt a szállásom, az első másfél hónapban Richmondban, dolgoztam. Aztán átraktak Woodbridge-be, mivel elég sok lifeguard csak úgy hipp hopp szó nélkül hazautazott, személyes, illetve fizetési problémák miatt, igazából a helyzet az volt, hogy nem jöttek ki jól a supervisorunkkal, aki meg szerintem kurva jó fej csávó volt, időközben nagy haverok is lettünk, decemberben megyek hozzá
Bulgáriába illetve a többi bolgár haverhoz:) mivelhogy azon a környéken volt belőlük bőven:) Aztán Fredericksburgban gyakorlatilag az összes medencénél dolgoztam, meg a többi lifeguardot is szállítottam. Majd a végén visszahelyeztek Richmondba, de akkor
felváltva dolgoztunk egy bolgár nővel.

Szóval összességében 9-10 medencénél melóztam, gyakorlatilag minden nap, általában minden medence 9 órát üzemel.
Átlagban egész nyáron úgy 60 órát melóztam hetente, volt amikor 56-ot volt amikor 64-et, egyszer talán 70-et úgyhogy változó volt, de a környéken még én kaptam a legtöbb zsét. Mondjuk vezettem is reggelente másfél órát oda meg másfelet vissza.

Ahogy megérkeztem, a harmadik napon már megkaptam a kocsimat, egy tűzpiros Chevi Cobalt, ha jól emlékszem 2.4 literes motorral, hát elég szépen húzott mit mondjak:))) Rendőr egyszer le is kapcsolt gyorshajtásért... 65Mi/h helyett 85... :) de rendes volt, mondtam hogy magyar vagyok blablabla, Ő meg mondta hogy pesten volt egyszer és juj
de jó örüljünk egymásnak, végülis elengedett és mondta, hogy legközelebb figyeljek oda.

Benzinkártyát is kaptam, úgyhogy igazából az sem került pénzbe, kivéve amikor a városomban dolgoztam közelben, akkor nekem kellett lóvézni de nem volt vészes... napi 3-4 dollárra kijött, meg azért olykor olykor kaptam máshonnan kártyát:)))

A medence menedzserei jó fejek voltak, néha órákig dumáltunk amikor nem volt senki, mindenki meg volt elégedve velem, a medencéim is 100%ot kaptak a safety check-nél, úgyhogy bónuszt is kaptam.

Voltunk párszor Washingtonban a lengyel illetve a bolgár haverokkal bulizni, 1x New Yorkban, Richmondban elég sokat lógtam, illetve voltunk Virginia beachen, szerintem nagyon klafa hely.
Így aztán azthiszem megyek jövőre is, írjatok fel a listára mindenképp. Barátnőm most lett elsős az egyetemen, Ő is jönne, az Ő nevét is biggyesszétek a listára.
Biztos sok levelet kaptok még, úgyhogy többet nem is írnék.

Szia Miki, Thomas!
Szerintem igen feleslegesen pofáznék a képekhez, hisz ti tudjátok jól, mekkora élmények fuzödnek minden 1es képhez és hogy hol készültek!
Ahogy sejtetted, bizony nyugodtan mondhatom, hogy számított a felvételimnél, mivel rá is kérdeztem azóta a fonöknél, hogy miért én, mikor nálam sokkal jobb átlagokkal is jelentkeztek! Mire kerek perec megmondta, hogy a kiruccanásnak is köszönhetem, mivel amerikai cégről van ugye szó!
Jó tanácsnak csupán azt tudom mondani, amit átéltem: Washingtont & New Yorkot nem szabad kihagyni!!! Hisz ezek közel is vannak! Illetve az összes közeli várost! De ezt ti is tudjátok jól, szóval felesleges szócséplés. Elképzelhetetlen igy, de ti tudjátok, én 1-1 hét alatt 1-1 térképet rongyosra használtam és bejártam mindkét várost! Valami 15 múzeumot (mind ingyenes) kivégeztem Washingtonban! :P
Én igen bevállalós voltam,így dolgoztam kb. 5 medencén összesen. Pénzben heti 50 körül számitgattam, de ezt is tudjátok.
A pályázaton megpályázott állásom az USA-ban eltöltött 4 hónapnak köszönhetem!
Nem is tudtam mindaddig, amíg kb. 1 hónap ott eltöltött munkaido után rákérdeztem a fonökömnél, hogy miért éppen rám esett a választás!? Mivel tudtam jól, hogy nálam sokkal jobb átlagokkal is beadták jelentkezésüket osztálytársaim! A válasz csupán annyi volt:
"Igen jó döntésnek bizonyult az USA-ban dolgozni, így hogy 1 amerikai származású céghez adtad be a jelentkezésed!"

2005 nyarán jutottunk ki kedvesemmel az Egyesült Államokba.
Waldorfban, ( Washington DC-tol DK-re), egy kényelmes, csinos, emeletes „townhouse”-ban laktunk két más életmentovel. Érkezésünk után már másnap megkezdhettük az életmentoi munkát, igy könnyedén belerázódtunk az idegen környezetbe. Accokeek, Simmons Acres nevu településen dolgoztunk egy „három lifeguardos” medencénél. Az ún. pool manager és pool operator szerepét a párom, István vállalta el, én, egy amerikai lánnyal, életmentoként dolgoztam.
Az elso hetekben nehéz dolgunk volt, mert ragaszkodtunk a szabályokhoz és elég szigorúan követeltük a belépokártyákat is. Valószinuleg többen haragudtak ránk, de csak ilyen módon tudtunk rendet tartani. Idovel már figyelmeztetni sem kellett a gyerekeket a vizes földön való rohangálás veszélyeire, tudták mikor és hol lehet ugrálni, csúszdázni, labdazni, igy megúsztuk a nyarat kéz, láb és nyaktörés nélkül.
A nyár folyamán szinte minden hétvégén „pool party”-t szerveztek, mindenkinek megünnepeltük a születésnapját, évfordulóját, közösségi napot, függetlenségi napot, család napját, munka napját stb. Ilyenkor a medencénk kész cirkuszi szinpaddá változott, rengeteg léggömb, szalag, szines kartonsapka, bombon, tortavár, üditoskocsi, helyszinen sült a hamburger, hotdog és készült a barbecue is, általában még külön dj-t is hoztak a szervezok. Sok vendég és meghivott érkezett, igy olyankor már a szabályok sem éltek, hanem a medencére meredt a tekintetünk és a mentoövet szorongattuk, nehogy a mulatozásnak rossz vége legyen. A szülok nagyon segitokészek voltak, ok is figyelték csemetéiket és a meghivott vendégeket, szünetekben pedig minden féle finomsággal honorálták munkánkat. Szerencsére nem volt nagy baleset, de a tömeg elborzasztott.
Már a harmadik party után név szerint ismertünk mindenkit és sok barátot szereztünk.
A Homeowners Association és a marylandi State Trooper készségesen segitetettek minden problémánk esetén, szinte naponta meglátogattak. Nyár végére több családdal is életre szóló barátság alakult ki. Szeptember végéig Waldorfban maradtunk, gyakran jártunk DC-be, meglátogattuk Baltimore-t, Annapolis-t, Atlantic City-t, Ocean City-t és
örjöngtünk a Six Flags vidamparkban és viziparkban. Októberben egy 30 napos körutat szerveztünk, New Yorkból indultunk New Jersey államon keresztül a Nigara vizeséshez, majd Buffalo és Cleveland megállókkal eljutottunk Chicagoba, onnan St. Louisba, majd a Mississippin át Kansas City-be, onnan Denverbe utaztunk. Denvertol egy 10 napos rövidebb hegyitúrára indultunk a Sziklás hegységbe, Coloradoban láttuk a Royal Gorge függohidat, a Garden of Gods tanuhegyek parkját, a Rocky Mountain National Parkot, Great Sand Dunees National Parkot,a Glenwood Canyont, Colorado National Monument-et, Utah államban az Arches National Parkot, Navajo Indian Reservationt, Arizonában a Grand Canyon National Parkot, majd feljutottunk a Sziklás hegység 4325 m magas csúcsára is (kicsit hideg volt ott fent). Visszatértünk Denverbe, majd újra útnak indultunk California fele. A Nevada sivatagon keresztül csak hatalmas kaktuszokat és vadlovakat láttunk, majd Salt Lake City után újra meredek sziklák között utztunk. Reno, Sacramento városok után már türelmetlenül fészkelodtem a buszon, amióta tudom magam, egyik legnagyobb álmom San Francisco, a Golden Gate alatt hajókázni, a cable car-on sebesen fel és levillamosozni a dombokon, meglátogatni a hires rock sztárok otthonát, debutáló kocsmáit, a hippy negyedet, a hires Chinatown-t, kimenni a fóka szigetre stb. Hát nem kell mondanom, sirtam mikor megláttam. San Francisco után Los Angeles már meg sem mozgatott különösebben, bár meg kell hagyni, Hollywood izgalmas, Beverly Hills látványos és Santa Monica, Venice Beach, Malibu fantasztikus.

San Diegoba sokat nem kóricáltunk, fóleg a Sea Worldra voltunk kiváncsiak, este már indultunk vissza kelet fele Phoenixbe, majd Uj Mexicoba, El Pasoban átintegettünk a mexikói határon, majd Texason keresztül (phuu de dög unalmas és hosszú egy állam), Houstonba, majd New Orleans felett Panama City és irány Florida a Mexikói öböl mentén.Tallahassee után már csak Orlandoban és West Palm Beach-en álltunk meg egy rövid idore, a cél Miami Beach volt. Sajnos Vilma nevu hurrikán hirével fogadtak, igy csak éppen megmártoztunk a tengerben, megcsodaltuk a suru pálmasorokat, pár kókuszdiót szedtünk és már dörgetett az elovihar. Az utolsó busszal sikerült elmenekülni, útközben láttuk hogy üritik ki az utcákat és a kis házakat. Jacksonville-tol minden dél irányú utat lezártak és már csak helikopter körözött felettünk. Másnapra már elhagytuk Floridát, South és North Carolina államokon keresztül eljutottunk Virginiába, Richmond városába (egyik legcsúnyább amerikai város). Onnan indultunk Philadelphiaba, majd Bostonba. Új Anglia államai tetszettek a legjobban : Rhode Island, Connecticut, Massachusets tényleg elüt minden más amerikai államtól, kicsit európai hangulatuk van, pl. Cambridge, a Harvard otthona egészen angliai hatást keltett bennem. New Yorkba visszatérve már pörgött minden kép a fejünkben, hulla fáradtak voltunk és alig vártuk, hogy stabil helyre érekezzünk, ahol már nem hátizsákból öltözködünk és nem pályaudvarokon mosakszunk. Az utolsó napokat New Yorknak szenteltük, a szivem másik fele. No hát, New Yorkot kihagyni vétek.
New York ugyanis a turistáknak és a turistákból él. Ez az a város, ahol az utcákon a világ minden nemzetisége, szine, faja megtalálható, mindenki más nyelvet beszél, minden „eredeti” cuccot pár dollárért akarnak rádtukmálni és mindenhol állandó nyüzsgés van (gondolok most Manhattan-re, upper, down és midtown részekre). Brooklyn és Queens foleg a külfödi dolgozók otthona, Bronx és Harlem a hires new yorki afro-amerikai negyedek, ahol nem ajánlatos egyedül mászkálni...bár mi persze ezt is megpróbáltuk.:)
Öt hónap kaland után hazatérni, maga volt a rémálom. Mig Floridában pálmafák alatt husültünk, addigra itthon már lehullt a hó, elokerültek a nagykabátok, tankönyvek és elojöttek a vizsgaközeli képek is. Alig volt pár napunk felébredni, már a könyvtárban találtam magam. Csak bámultam magam elé és nem birtam felébredni...Megcsináltuk.
Nem birnám még egyszer végigjárni az utolsó hónap próbáit, de egy biztos, életre szóló élmény volt. Csodálatos érzés hazatérni, a régi kopott kabátot felvenni és a gyerekkori játszótérre kiülni csillagokat bámulni, azokat a csillagokat, melyeket a Föld másik felén bámultam egy hasonlóan melankólikus éjszakán. (Bartis Katalin)

Helló!